Különleges szenvedélyem

Én nem igazán rajongok semmiért. Még csak a gyerekkorom vagy tini korom világára sem volt jellemző, hogy bármiért annyira oda lettem volna, hogy rajongó státuszt öltött volna. Egy fiú zenekar sem érdekelt például annyira, hogy autógrammot kérjek tőlük. Elmentem a koncertekre, s nagyon szeretem a jó zenét, a jó embereket, a kellemes társaságot, de sosem rajongtam. Ez pedig ahogy nőttem meg is maradt.

Egyetlen dolog van talán, amire azt kell mondjam, hogy rajongok ére, az a szép és minőségi, jó festmények világa. Nem igazán tudom ezt megmagyarázni, mert manapság nagyon nem azt a korszakot éljük, amikor a festmények világa hódít, de én valamiért mégis különös módon rajongok értük. A férjem azonban nem. Pontosabban inkább úgy mondhatnám, hogy nem igazán szeretne a lakásba egyetlen festményt sem. Nagyon szívesen eljön velem bármilyen kiállításra, de nem szeretne konkrét festményt a lakásban, mert azt mondja nem illik a környezetbe és a bútorokhoz.

Ebben mondjuk valahol egyet kell vele értenem, de én pedig a fényépalbumot nem szeretném a falakon látni. Ebben egészen sokáig nem volt köztünk egyetértés. Most azonban megtört a jég és azt hiszem megtaláltuk a megfelelő megoldást, ami közös örömöt is jelent, ugyanis megbeszéltük, hogy a vászonképek közül fogunk választani. Ezek ugyanis a festmény és a fotó között helyezkednek el, és bár nem családi vagy hozzánk közel álló rokonok képeit láthatjuk rajtuk, hanem különleges természet képeket, egyszerűen gyönyörűek. Mindkettőnk vágya teljesül ezeken a képekben. Jobban nem is tudnék kitalálni. A szalaibalazs.hu oldal pedig tökéletes választékot kínál nekünk ehhez. Most már csak dönteni kellene tudni a számtalan kedvenc közül, hogy melyiket rendeljük meg.

Leave a Comment